Közeleg az év legnagyobb ünnepe. Az a nap, amikor minden más. Amikor a szívük mélyén még a felnőttek is valami kis csodában reménykednek. Mindenki más reggelre ébred december 24-én. Beindulnak a sütők, főzőlapok, gázrózsák és őrült sütés-főzés veszi kezdetét. A végjáték, faállítással, csomagolással, gyerekfigyelem elterelő hadművelettel, csengővel, mennyből az angyallal, hatalmas vacsorával. Ez az! A vacsora. Ezt bontogassuk ki egy kicsit. Mi a menü? Borleves, halászlé, gesztenyepüré, baconös csirkemell? 

De vajon kiről szól a karácsony? Az angyalkáról, a szeretteinkről vagy esetleg rólunk? Csak azért merülnek fel ezek a kérdések, hiszen a végeredmény mindenkinél ugyanaz. Fáradtság, kimerültség lelkileg, fizikailag, anyagilag. A környezetet már meg sem említve. Amíg mi "csak" főzünk, vásárolunk, csomagolunk, fát veszünk, hagyományainkat követve, megfeledkezünk a természetről. Arról az aprócska tényezőről, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy főzzünk, vásároljunk, csomagoljunk...

Gondold végig ésszerűen a karácsonyt. Magad miatt, a gyerekeid miatt, az unokáid miatt, a környezeted miatt. Hogy jövőre is legyen karácsony és száz év múlva is. Ez rajtad is múlik. Ha te nem teszel semmit ma, a holnapért, mondván, hogy ugyan mit változtathatsz meg egyedül, akkor semmi nem fog megváltozni. A változásra nem lehet várni. Változtatni kell.

Vásárolj mértékkel, és erről győzz meg minél több embert, mert nem az ajándékok száma és értéke számít, hanem a szeretteiddel együtt töltött idő. Ha a karácsony valóban a szeretetről és a törődésről szól, akkor cselekedj is úgy, hogy az mindenkinek jó legyen! Vásárolj úgy, hogy minél kevesebb csomagolóanyag kerüljön a szemétbe. A menüt tervezd meg úgy, hogy az alapanyagok minél szezonálisabbak, lokálisabbak legyenek. Gondolj a termelőkre és a termőföldre. A tehenekre, a csirkékre, a disznókra, a halakra...a fákra, az erdőre, a levegőre, és a gilisztákra. Meg a jegesmedvékre, és az orangutánokra. Ne csak arra, hogyan tudsz a legolcsóbban a legtöbbet vásárolni. Vásárolj kevesebbet, mert a mérhetetlen mennyiségű étel ugyanúgy szükségtelen, mint az ajándékhegyek. A kuka és az érdektelenség homályába vész. A kevesebb több, minden tekintetben.

Szenteste volt. Épp az ajándékokat bontogatta, már majdnem a végére ért, a felnőttek pedig kíváncsian várták a reakciókat, főleg, ami a tőlük kapott ajándékra érkezett. Egyszer csak eltűnt, és csak percekkel később vették észre, ahogy az asztal alatt játszott. Vajon melyik játék van a kezében?-kérdezgették egymást. Hát egyik tipp sem nyert. Az egyik hatalmas kartondobozzal játszott, amiben az egyik ajándék volt korábban. Egész este a dobozzal szórakoztatta magát, és még napokig rá sem nézett egyik játékra sem, csak amikor a doboz már a szemetesbe került.