A kávéval való kapcsolatom igen rövid múltú, ugyanis tavaly augusztusban ittam az elsőt, úgy igazán, elejétől a végéig. Addig csak beleittam néha valakinek a poharába, majd elborzadva tettem le a poharat. Mit lehet ezen a sötét színű, keserű löttyön szeretni- gondoltam mindig. De tavaly egy napos, szombat délelőtti napon Kragujevac (Szerbia) legmenőbb kávézójának a teraszán ücsörögve néhány régi, jó baráttal, úgy megkívántam egy jegeskávét, mintha tudtam volna, hogy milyen is a jegeskávé. De olyan látványt nyújtott a hosszú poharakban, a csak kávé jégkockákkal és egy kis tejszínhabbal a tetején, és ahogyan iszogatták a többiek, hogy gyorsan kértem egyet én is. Azóta tartozom a kávézók táborába. 

Nem iszom Kopi Luwakot mindennap, (bár a múlt hónapban volt alkalmam kipróbálni Veresegyházon, és azt gondolom, hogy megéri egyszer fizetni érte. Több okból is. Az egyik az az, hogy nagyon jó. Tényleg. Nagyon keserű és nagyon finom. A másik pedig az, hogy részünk lehet néhány pillanatra abban az illúzióban, amiben a nagyon gazdag emberek egész életüket leélik. Derűsen megrendítő pillanat.) de "tudatos" kávéfogyasztó vagyok. Nagyon beleástam magam a kávé témába, már közvetlenül a legelején. Mert számomra nem magától értetődő, hogy kávét látni mindenhol, hogy mindenki napi három csészével iszik. Elgondolkodtam azon, hogy honnan is jön a kávé? Mert a paradicsom jó esetben Őrbottyánból, a disznóhús Zalaegerszegről, a cukor Kaposvárról jön...na de a kávé? Hány ember ivott ma kávét a reggelihez? És hány ember tudja, hogy honnan jött az a kávé?

Arusha, a kávéültetvényről nézve

A kávétermelő országok az egyenlítő körül vannak: Brazília, Vietnám, Kolumbia, Indonézia, Etiópia, Kenya, India, Tanzánia...ez a harmadik leggyakrabban fogyasztott ital, (a víz és a tea után) és a második legkeresettebb termék a világon. Körülbelül 125 millió ember él a kávétermelésből. Azt gondolom, hogy mindenkit, aki kávét iszik, érdekelnie kéne, hogy honnan jön a kávé, és milyen körülmények között állították elő. 

 https://womensartdotblog.files.wordpress.com/2018/10/fairtrade-coffee-infographic-201801.pdf

Ezen a nyáron Tanzániában töltöttem néhány hetet, kávéföldeken dolgoztam és részt vettem az egész termelési folyamatban. Elejétől a végéig megtapasztaltam hogyan készül a kávé, az ültetvénytől egészen a csészéig. Azt hiszem, életem legjobb kávéját ittam meg a kis faluban, Ngulelo-ban, az országút mellett. Mamma Afrika tüzet rakott néhány gallyból, köveket rakott a tűzbe, rátette a vízforraló edényt, kis porceláncsészéket varázsolt elő valamelyik zsebéből, frissen darált kávét kanalazott beléjük, és ráöntötte a forró vizet. Az egész nem volt több 15 percnél. A két kávéért kevesebb, mint 50 forintot fizettünk Tiagoval, a portugál fiúval. Igaz, se cukor, se tej, se öntet, se fahéj vagy kakaószórás, se sütőtök püré vagy vaníliaízesítés nem került a poharunkba. Csak kávé. 

A termelő neve, aki vendégül látott minket, Gideon úr volt. Gideon megmutatta a kávétermelés minden állomását a szedéstől, egészen a csészéig. Először a szedés, az őrölés, az erjesztés, majd a válogatás és a pörkölés követik egymást. A pörkölés nem a helyszínen zajlik, mert egyik kávétermelő sem tudja megengedni magának a pörkölőüzem felállítását és fenntartását. Ezeket nagy állami cégek végzik. Ezután a kávé visszakerül a termelőhöz, aki csomagolja, értékesíti. 

Egyre kevesebb ilyen szép, egészséges kávébokrot látni, hiszen a globális felmelegedés miatt Tanzániában egyre hidegebbek a telek, amit a kávé nem kifejezetten szeret

Mi elég kezdők voltunk a kávészedésben, ötünknek négy óra kellett ahhoz, hogy egy 15 literes vödröt megtöltsünk a piros bogyókkal. Ez azt jelenti, hogy egy teljes nap alatt két vödörnyi kávét tudtunk leszedni. A hivatásos kávészedőknek persze gyorsabban jár a kezük. Egy vödörért körülbelül 330 forintot fizetnek, ami még ha gyorsabban is tudsz szedni, nem túl sok pénz. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a kávé a hegyeken szeret nőni, ezért legalább fél órát kell hegynek felfelé gyalogolni munkába menet, és ugyanennyit lefelé is, teli vödrökkel. Jobb, ha nem buksz orra lefelé. 

Szedés után ott álltunk egy halom kávébogyóval, amiket a darálóba dobáltunk. Ez a masina lehántolja a piros kabátot a két kávészemekről, amik ekkor még nyálkásak és fehérek. Gideonnak elektromos darálója van, és szerencsénkre aznap áram is volt, úgyhogy minden simán ment. A daráló nagyon hangos volt, Gideon felesége megpróbálta túlénekelni, miközben főzte az isteni vacsorát. A daráló nem tökéletes, ezért minden  kávészem futott legalább még egy kört. Amikor a piros rész teljesen eltűnt és csak a fehér kávészemek maradtak, lemostuk róluk a nyálkás réteget. Amikor evvel is megvoltunk, vízbe áztattuk őket néhány napra, ez az erjesztés. Amikor megerjedtek a szemek, óriási szitákra szórtuk őket, és megvártuk, amíg megszáradnak. Ha teljesen kiszáradtak, szemenként átvizsgáltuk őket és két csoportba osztottuk be őket: első és másodosztály. Óvatosan megkérdeztem Gideont, hogy mi történik a másodosztályú kávéval...gondoltam a helyi kávézókba megy, helyi embereknek, de erre nem kérdeztem rá. Arca felderült és mosolyogva válaszolt: ismered a Starbucksot, ugye? Hát a másodosztályú kávét mind ők veszik meg és adják el méreg drágán az európai és amerikai nagyvárosokban, a díszes poharakba töltve, amire ráírják a neved. Ez az amiért fizetsz, mert, hogy nem a kávé, az biztos. Azért vicces, nem?

Az első négy szitán az elsőosztályú; az utolsó szitán lévő sötétebb szemek a másodosztályú kávészemek

Megkérdeztem Gideont, mit gondol a fairtrade kávétermelésről. Azt mondta, ez az egyetlen módja annak, hogy a kávétermelők normális életszínvonalon megélhessenek. Hogy az olcsó kávé ára mesterségesen van lenyomva, a termelésből élők kárára, így teremtve nyomort maga körül. A fairtrade kávétermelő Gideon és családja mindennap eszik meleg ételt, van náluk áram, és meleg víz. Öt gyerekük van, és mindannyian iskolába járnak, mert megengedhetik maguknak. A Gideonnak dolgozók mindegyike normális életszínvonalon él, a helyi viszonyokhoz képest, mert rendes fizetést kapnak, amiből meg tudnak élni. Gideon azt mondta, hogy azért tudnak ilyen színvonalú életet élni, mert vannak emberek, akik megfizetik a kávé igazi árát. 

Legközelebb, amikor elfogy otthon a kávé, és elmész a kávéboltba vagy inkább a szupermarketbe, válassz fairtrade kávét! Gondolj azokra az emberekre, akik hat hónapon keresztül mindennap megmásszák a hegyet, majd leereszkednek megint, teli vödrökkel. Neked talán egy kicsit több pénzbe és erőfeszítésbe kerül, mert nem lehet mindenhol kapni. Ha sokallod az árat a fairtrade kávéért, akkor igyál három helyett egy csészével naponta, mert ez a kávé igazi ára. Az olcsó kávé ára mögött gyerekmunka, modern rabszolgaság, éhezés és mélyszegénység van, ezekkel a szavakkal pedig mindent le lehet írni, csak azt nem, amit életnek nevezünk. Nem a multinacionális nagyvállalatokat és a világgazdaságot kell felelősségre vonni a történésekért...mert mi magunk vagyunk a gazdaság, és a mi döntéseinket lesik a nagyvállalatok. Azért hozzák a kávét ide, mert mi kávét akarunk inni, és ha mi fairtrade kávét akarunk inni, ha erre szavazunk a pénzünkkel, akkor fairtrade kávé lesz a boltok polcain. Hát nem világos? Rajtad múlik, a te döntésed. Az én döntésem. A mi döntésünk.