2018. okt 02.

Almáspite

írta: Tóth Zsófia Anna
Almáspite

A végtelenségig lehetne írni az almáspitéről, hol is kezdjem?

Először is kell hozzá egy alkalom, vagy még az sem, csak egy nap, amikor olyan "almáspite" hangulatban ébredünk. Jó esetben, ez az első esős őszi reggelek egyikén következik be, ekkor van ugyanis alma-szezon (meg egy egész nap, amit szívesen otthon is töltünk).

A második fontos pont a szezon. A szó mostanában egy kissé elcsépelt lett. De való igaz, fontos dologról van szó. Aktualizálva: ősszel süssünk almás pitét, decemberben mákosat, a nyár közepén meg meggyeset!

Ha megvan az alkalom, meg a recept, már csak alapanyagokra, az elkészítést elősegítő eszközökre és egy konyhára van szükség (nekem ugyan konyhám nincs- de egy jó pitéhez mindig adódik hely, csak a konyhai eszközeimmel utazgatok...). Az első alapanyag, amit beszereztem szó szerint karnyújtásnyira volt, ugyanis a kertben van két almafa. Ha nincs almafád is tovább olvashatsz,  az almát azonban ne a hipermarketben vedd meg, hanem kérdezz körbe a családban, barátok között, munkahelyen, hogy kinek van kertje/udvara/telke almafákkal tömve. Megéri. A legtöbb almafa birtokában lévő embernek ugyanis minden évben nagy fejtörést okoz, hogy mit csináljon avval a rengeteg gyümölccsel. Segítsünk hát!

Ezenkívül már csak liszt, zsír, vaj, cukor, só, élesztő, kenyérmorzsa és dió kell. Kezdjük a végén: a diót szerezd be ugyanonnan, ahonnan az alma jött. Nagy rá az esély, hogy a két, egymást kedvelő fa közé időközben nem húztak kerítést, így hamar meg fogod találni a fűben megbújó diókat, almaszedés közben. Nekünk nem nőtt diófa az alma mellé, ezért mindig keresek egy magányos, senkihez nem tartozót, és begyűjtöm, amit körülötte találok- régóta tervezem a diófa applikációt, ahol csak beállítod, hogy hogy éppen hol vagy, és merre található a legközelebbi diófa.- A diókat már csak törni kell. Remekül le lehet vezetni vele a feszültséget, gyerekeknek is ajánlott, de szülő-gyermek kapcsolatterápiát is rábízhatjuk. Kenyérmorzsát nem veszek, hanem lereszelem a megmaradt száraz kenyeret/zsemlét/kiflit. Egyrészt nem dobom ki a "maradék" kenyeret, másrészt nem kerül az ételekbe felesleges zsiradék, amivel majdnem az összes morzsa fel van dúsítva, arról nem beszélve, hogy "saját" alapanyaggal sütni sokkal jobb! Készíthetünk saját élesztőt, vagyis kovászt (liszt és víz keveréke, erjesztés után). Aki süt otthon kenyeret, annak mindig van, ezt lehet használni élesztő helyett.

Szép szakma a földműves, de a liszt miatt ne kezdjünk búzatermesztésbe, ne vegyünk malmot se, a zsír és a vaj végett pedig ne tartsunk se disznót, se tehenet a gangon, de a hátsó udvarban se. Ezeket vegyük meg a boltban, de csak alapos átvizsgálás után. Lehetőleg mindig ismert és közeli forrásból szerezzük be az alapanyagainkat. Cukrot és sót is árulnak ma már, de ha lehet ezek is minél közelebbről jöjjenek. Romániában több sóbánya van, de a horvát tengerpart sincs messze, ahol fejtenek sót. A himalája só szép rózsaszínű, meg egészséges is, csak egy pakisztáni sóbányából utazik körülbelül hatezer kilométert, hogy a piténkbe őröljük.

 Sok szabályt tartok szem előtt vásárláskor, az egyik az, hogy az adott termék minél közelebbről jöjjön. Tehát ha van magyar és szlovák cukor, akkor az előzőt veszem meg, nem azért mert nacionalista vagyok, hanem azért mert ez ésszerű. A magyar cukor Magyarországon ad munkát, kevesebbet "utazik", ezért kevésbé szennyezi a környezetet, ami ugyanannyira magyar, mint szlovák, mert a légkört nem szabdalják ember által fenntartott országhatárok. 

A legdrágább alapanyaga az almáspitének az idő, mert ebből van mindenkinek a legkevesebb, pedig mindenki a maga idejének ura. A sütés-főzés örömet okoz egyedül, vagy másokkal. A főzésben persze a végeredmény is számít, de a legfontosabb szerintem mégis a más emberekkel, alapanyagokkal való együttlét. Jó almaszedést, diótörést és együtt töltött órákat!

Tészta (1 nagy tepsihez)

0,5 kg liszt, 23 dkg zsír, 5 dkg cukor, 0,5 dkg só, 2 dkg élesztő/kovász, 1 dl meleg víz

Az élesztőt/kovászt a meleg vízbe tesszük, hadd melegedjen fel. Összeállítjuk a tésztát: egy tálba szitáljuk a lisztet, a cukrot, só és elmorzsoljuk benne a zsírt. A zsírtól a tészta omlósabb lesz, mint a vajtól, javaslom, hogy így készítsük. Amikor evvel megvagyunk, hozzáadjuk az élesztőt, simára gyúrjuk a tésztát, letakarjuk és békén hagyjuk egy-másfél órára. Ha a tészta kipihente magát, két egyforma részre osztjuk, az egyik a pite alja, a másik a teteje lesz. Átgyúrjuk, majd letakarva fél órát állni hagyjuk. 

Töltelék

2,4 kg alma, 34 dkg cukor, 15 dkg morzsa, 15 dkg darált dió, só, 1 dl tejszín és tej, 0,5 dl rum, 1 tojás

A tél közeledtével jön a mákos, nyáron pedig a meggyes tölteték, de most az almán a sor. 1,2 kiló almát lereszelünk, levét kinyomjuk (és megisszuk), hozzáadunk 17 dkg cukrot, 15 dkg zsemlemorzsát és 15 dkg darált diót. Félretesszük. Fogunk egy serpenyőt és karamellizálunk benne 17 dkg cukrot (lassú tűzön hagyjuk, hogy elolvadjon a cukor, közben a szemünkön kívül mást ne használunk). Hozzáadunk egy jó nagy csipet sót, egy deci tejszínt, ugyanennyi tejet. Felforraljuk, és hozzáöntünk fél deci rumot, majd az 1,2 kiló vékonyra szeletelt almát is. Kis lángra kapcsolunk és addig főzzük, amíg az alma meg nem puhul. A két almás tölteléket összevegyítjük, kissé kihűtjük.

A tésztákat kinyújtjuk 2-3 mm vastagságúra. A tepsit kizsírozzuk. Az egyik kinyújtott tésztát a sodrófára feltekerve a tepsi aljába helyezzük, oldalait levágjuk. Belesimítjuk a tölteléket, majd a másik tésztával befedjük. A kész pitét felvert tojással megkenjük (ettől lesz fényes), villával mintákat húzhatunk a tetejére, majd megszurkáljuk. Ezeken a lukakon fognak távozni az élesztő/kovász okozta gázok. A levágott tésztából mintákat is formálhatunk az almáspitére (ezeket is kenjük meg tojással). 180 fokos, légkeveréses sütőbe toljuk a mesterművet, és akkor vesszük ki, ha szép pirosas-barnára sült. És a legnehezebb, mint mindig: várni, mert ha forrón vágjuk fel, szétesik. 

20180524_193955.jpg20180920_142721.jpgA felső pite meggyes, és Bolognában, az alsó almás, és Dániában készült, Angus és Julia Stone Memories of an old friend című albumára. 

Szólj hozzá