Kezdetben volt a konyha, ahonnan az étel, az élet indult. Melyik házibuli csúcspontja ne a konyha lenne? Melyik reggel ne a konyhában kezdődne- ha mással nem is, de egy csésze kávéval? És melyik estét ne a konyhában fejeznénk be, nagy családi vacsorával vagy csak egy lefekvés előtti teával?

Az étkezés funkciója mára odáig alacsonyodott, hogy pusztán "valamiként" tekintünk rá, amit ha beteszünk a szánkba, egy-két automatikus rágás után a gyomrunkba juttatva az akadály megszűnik, és már folytathatjuk is a hétköznapi teendőnket. Odáig, hogy a termékek árán kívül szinte semmi kapcsolatunk nincs avval, amit elfogyasztunk. Odáig, hogy ételeink döntő többségét a tátott szájú kukáknak adjuk világszerte. Az ételek élvezetére, az ízekre, az illatokra, a színekre kinek van ma már ideje? Főzni?! Ki főz már manapság? Az időspórolásban segítségünkre van a sok félkész étel a mélyhűtőpultokban, az éttermek séfjei, és a netpincér. De mire megy el az a sok megspórolt idő?

Veszendőben az ételek, az emberi és környezeti egység, egészség. Az ételeink túlmutatnak önmagukon és élvezeti értékükön. Minden étkezéssel szavazunk ugyanis, egy világra amiben élni szeretünk és elvárjuk, hogy mások is ilyen örömmel jöjjenek a világra- egyre többen. Az emberek java része azonban nincs tisztában döntéseinek következményeivel, vagy nem is tud róla, hogy döntést hoz akkor, amikor leemel valamit a polcról. 

Sütni-főzni elsősorban öröm, másodsorban felelősség a családunk, barátaink, kultúránk és- ne feledkezzünk meg- környezetünk iránt. Ezekről a kapcsolatokról szól ez a blog, és arról, hogy a történet végi "happyend" rajtunk múlik, a hétköznapi emberek mindennapi döntésein. Én úgy döntöttem, hogy a mindennapi választásaimon kívül, megosztom gondolataimat, tapasztalataimat, örömeimet, aggodalmaimat, ötleteimet- receptek és nem receptek formájában- főzésről, gasztronómiai érdekességekről, környezeti katasztrófákról, egészségről, tényekről és tévhitekről...

Minden avval kezdődik, hogy megállunk egy pillanatra és szétnézünk. Nagy rohangálást fogunk látni, és sokan nekünk fognak jönni. Először.