Életünk színvonalának fenntartása hatalmas környezeti terhekkel jár. Gyakorlatilag meg sem tudunk mozdulni anélkül, hogy ne lennénk hatással egymásra, illetve a bolygónkra. Ruházkodásunk, közlekedésünk, étkezésünk nekünk pénzbe, a Földnek erőforrásaiba, energiájába kerül. Nap, mint nap újabb és újabb morális és etikai kérdések merülnek fel a környezeti terhek kapcsán. Nem kérdés azonban, hogy Földünket védeni kell, és nem csak nagy szavakkal. A környezetvédelem ideológiájának terén is több részre szakadt az emberiség. Vannak, akik szerint minden rendben van, úgy ahogy van. Vannak, akik nem vesznek tudomást róla, vannak akik nem is tudnak róla, mert nem látják az összefüggéseket, amik valóban egyre hihetetlenebbek és ...

A szuperhősök sosem esznek a filmekben, megfigyeltétek? De akkor vajon honnan van az erejük? Hogyan képes Pókember falat mászni, Batman embereket menteni, Indiana Jones kincset keresni (és találni) evés nélkül? 

A helyzet az, hogy az evés aktusának ábrázolása, említése csak újabban tűnt el a képernyőkről. Ha evést akarsz látni a mozivásznon, vagy akár csak egy konyhát, ami éppen használatban van, akkor a majdnem mind nézhetetlen kategóriába eső romantikus, amerikai, "női" filmek közül kell válogatnod. Vagy esetleg, valami olyasmi is szóba jöhet, ahol az önmagát évtizedek óta kizsigerelő, nagyvárosi, jómódú főhős egyszeriben csak rádöbben az élet igazi értelmére, és újra felfedezi magának a főzés és evés örömét.

...

Biztosan eleged van már abból, hogy mindenre azt mondják: veszélyes, ezt sem szabad megenni. Hogy minden terméknél meg kell fontolni, vajon alkalmas-e emberi fogyasztásra, vagy sem. Na azért annyira nem vagyok hülye, hogy még a citrusfélékből is az ökológiai gazdálkodásból származót válasszam, kétszer annyiért! Miért töltenék több időt a boltokban a címkéket, eredetmegjelöléseket, összetevőlistákat bogarászva, ha a családommal is lehetek?! Lehet, hogy minden csak a bio-őrület kampány része? Különben is, ha mérgező lenne egy-egy termék, akkor hogyan és vajon kik engednék, hogy a boltban kaphatóak legyenek, ahol évek óta vásárolok és ismernek engem?

Jogos kérdések. Az "bio" is csak egy biznisz, hatalmas pénz van benne. Sokaknak ...

Közeleg az év legnagyobb ünnepe. Az a nap, amikor minden más. Amikor a szívük mélyén még a felnőttek is valami kis csodában reménykednek. Mindenki más reggelre ébred december 24-én. Beindulnak a sütők, főzőlapok, gázrózsák és őrült sütés-főzés veszi kezdetét. A végjáték, faállítással, csomagolással, gyerekfigyelem elterelő hadművelettel, csengővel, mennyből az angyallal, hatalmas vacsorával. Ez az! A vacsora. Ezt bontogassuk ki egy kicsit. Mi a menü? Borleves, halászlé, gesztenyepüré, baconös csirkemell? 

De vajon kiről szól a karácsony? Az angyalkáról, a szeretteinkről vagy esetleg rólunk? Csak azért merülnek fel ezek a kérdések, hiszen a végeredmény mindenkinél ugyanaz. Fáradtság, kimerültség lelkileg, fizikailag, ...

A szeretet ünnepe. Nem az eszetlen vásárlásé. Nem a pénzről, vagy az ajándékok mennyiségéről szól. Nem a konyhában eltöltött napok száma a lényeg, mert ezután mindenki csak hullafáradt és undok a másikkal. Nem a rohanás, az őrült vezetés, az eszeveszett tempó, a többi emberrel való perlekedés számít. És nem is az, hogy kié a legdrágább és a legnagyobb doboz, sütemény, fa, vagy...

Hát ez az amiről mind nem szól a karácsony. Mégis, minden évben alig várjuk, hogy végre vége legyen, hogy leülhessünk egyedül a kanapénkra, hogy napokig ne nekünk kelljen főzni, mosogatni, vásárolni. Hogy ne is lássunk más embereket, legszívesebben be is lakatolnánk az ajtót néhány napra. Az ünnepek után megfogadjuk, hogy jövőre majd nem ...

A kávéval való kapcsolatom igen rövid múltú, ugyanis tavaly augusztusban ittam az elsőt, úgy igazán, elejétől a végéig. Addig csak beleittam néha valakinek a poharába, majd elborzadva tettem le a poharat. Mit lehet ezen a sötét színű, keserű löttyön szeretni- gondoltam mindig. De tavaly egy napos, szombat délelőtti napon Kragujevac (Szerbia) legmenőbb kávézójának a teraszán ücsörögve néhány régi, jó baráttal, úgy megkívántam egy jegeskávét, mintha tudtam volna, hogy milyen is a jegeskávé. De olyan látványt nyújtott a hosszú poharakban, a csak kávé jégkockákkal és egy kis tejszínhabbal a tetején, és ahogyan iszogatták a többiek, hogy gyorsan kértem egyet én is. Azóta tartozom a kávézók táborába. 

Nem iszom Kopi Luwakot ...

Mindig csodáltam azokat az embereket, akiknek házi lekvárjai vannak otthon. Honnan tudják hogy kell csinálni, mennyi ideig kell főzni, hogyan kell tartósítani...és honnan van idejük? A legtöbb embernek a nagyi főzi be a lekvárt, vagy a nyárról maradt meg, amikor az embernek több ideje van lekvárt főzni, na meg a befőzési választék is jóval nagyobb. Vagy persze leszaladhatunk a boltba is. A jó minőségű, nem nagyüzemi, magas-gyümölcs tartalmú (nem őrület ez a szó?! hát mi más a lekvár, ha nem gyümölcs?) lekvárokért többet kell fizetni. Inkább főzzünk be! Mindig tegyünk el egy kisebb adagot a szezonális gyümölcsökből.

Évek óta főzök be lekvárokat, de a gyümölcsöket mindig vettem, mert se nagyi, se hétvégi telek nem maradt ...

A kényszeres cselekvésnek megvannak a miértjei. Ha épp nem csinálunk semmit, akkor rosszul érezzük magunkat. Azt érezzük, hogy mások mindenfélét "csinálnak", mi pedig kimaradunk belőle, pedig az biztosan nagyon fontos és hasznos. Hát elmondanám, hogy semmi ok a pánikra, mert senki nem csinál semmit. Mindenki otthon ül a telefonjával, számítógépével és ugyanerre gondol. Te sem vagy kivétel. Most is egy blogot olvasol.

A kényszeres cselekvés leginkább a városban üti fel a fejét, a vidéki környezetben kevésbé jellemző. A városban az ember folytonos stressznek van kitéve, még akkor is, hogyha gondolkozott már azon, hogy a legközelebbi mindfulness kurzust valahogy bepréseli elfoglalt hétköznapjaiba. Még akkor is, ha kedden és csütörtökön ...

A végtelenségig lehetne írni az almáspitéről, hol is kezdjem?

Először is kell hozzá egy alkalom, vagy még az sem, csak egy nap, amikor olyan "almáspite" hangulatban ébredünk. Jó esetben, ez az első esős őszi reggelek egyikén következik be, ekkor van ugyanis alma-szezon (meg egy egész nap, amit szívesen otthon is töltünk).

A második fontos pont a szezon. A szó mostanában egy kissé elcsépelt lett. De való igaz, fontos dologról van szó. Aktualizálva: ősszel süssünk almás pitét, decemberben mákosat, a nyár közepén meg meggyeset!

Ha megvan az alkalom, meg a recept, már csak alapanyagokra, az elkészítést elősegítő eszközökre és egy konyhára van szükség (nekem ugyan konyhám nincs- de egy jó pitéhez mindig adódik hely, csak a ...