Életünk színvonalának fenntartása hatalmas környezeti terhekkel jár. Gyakorlatilag meg sem tudunk mozdulni anélkül, hogy ne lennénk hatással egymásra, illetve a bolygónkra. Ruházkodásunk, közlekedésünk, étkezésünk nekünk pénzbe, a Földnek erőforrásaiba, energiájába kerül. Nap, mint nap újabb és újabb morális és etikai kérdések merülnek fel a környezeti terhek kapcsán. Nem kérdés azonban, hogy Földünket védeni kell, és nem csak nagy szavakkal. A környezetvédelem ideológiájának terén is több részre szakadt az emberiség. Vannak, akik szerint minden rendben van, úgy ahogy van. Vannak, akik nem vesznek tudomást róla, vannak akik nem is tudnak róla, mert nem látják az összefüggéseket, amik valóban egyre hihetetlenebbek és átláthatatlanabbak. És vannak olyanok is, akik túlzásokba esnek, abban bízva, hogy evvel talán egy kicsit jobb lesz nekik, és másoknak is. Na de kinek adjunk igazat?

Az igazság az, hogy mindenki ugyanazon a bolygón él, és a mi cselekedeteink döntik el, hogy még meddig. Sok ember csak azért nem tesz semmit, mert úgy gondolja, hogy véleménye, cselekedete csak csepp a tengerben, tehát fölösleges. Pedig a komoly környezeti terhek csökkenthetők, ha mindennapi életformánkon hajlandóak vagyunk elgondolkodni és változtatni. Ha az egyes ember mindennap átgondolja, hogy mit vesz meg a boltokban, hogy milyen ruhát vesz fel, hogy hogyan jut el egyik pontból a másikba, hogy hova teszi a szemetét, hogy mikor és mit eszik, hogy mire szavaz a pénzével, akkor hatalmas lépéseket tud tenni a Föld jövőjéért, ami mindenkit egyenlően érint. 

Fogyasztási szokásaink olyannyira beépülnek mindennapjainkba, hogy hajlamosak vagyunk személyiségünket is azonosítani vele. Pedig nem az vagy, amit megveszel. Sokkal inkább az, amit megeszel. A státusz illúziójának megvásárlása helyett költhetnénk drága időnket arra is, hogy végiggondoljuk, hogyan változtathatunk berögzült szokásainkon úgy, hogy az nekünk, másoknak és a környezetünknek se legyen káros. Vagy esetleg még hasznos is! 

Ahol pedig az ész érvek nem működnek, ott lép életbe néhány alapvető emberi tulajdonság. Az ember természeténél fogva bűntudatot érez, ha a közösség normáit megsérti. A bűntudat nem azonos a szégyennel, ami a saját magunkban való csalódást jelenti, valamilyen általunk elkövetett cselekedet miatt. A bűntudat, a szégyennel szemben egy pozitív érzés, hiszen tudjuk, hogy valamit nem csinálunk jól- ezért jelentkezik az érzés- és kijavíthatjuk, ha másképp cselekszünk. A bűntudat érzése a környezetünk elleni vétkezéskor is jelentkezhet, feltéve ha tisztában vagyunk vele, mi etikus és mi nem az. És ez itt a kérdés. A jó hír az, hogy a környezeti terheken enyhíteni akarók tábora egyre csak növekszik. Szerencsére az "ökobűntudat" általában közösségi érzésként jelentkezik, így nagyobb nyomást gyakorol az egyes emberre is. Ennek hatására, akár önkéntelenül is, egyre többen élünk "környezetbarátabb" életformát.

Az ökobűntudat csak akkor válik az egyén és a közösség hasznára, ha egyrészt elismerjük, hogy fogyasztási szokásainkkal, mi is befolyásoljuk a Föld és embertársaink jövőjét. Másrészt, hiszünk benne, hogy a jelenlegi helyzet, bár nem rózsás, megváltoztatható, mivel az egyes ember döntései és cselekvései hatással vannak rá. 

Próbálj meg tudatosabb lenni a mindennapokban. Csökkentsd a környezeti terheket, ahol csak lehet. És ha nem tudod eldönteni, mi a helyes cselekedet, hallgass őszintén magadra.  Tégy te is jövő(d)ért, magadért, másokért és a Földért, amiből mindenkinek csak ez az egy van.