A szuperhősök sosem esznek a filmekben, megfigyeltétek? De akkor vajon honnan van az erejük? Hogyan képes Pókember falat mászni, Batman embereket menteni, Indiana Jones kincset keresni (és találni) evés nélkül? 

A helyzet az, hogy az evés aktusának ábrázolása, említése csak újabban tűnt el a képernyőkről. Ha evést akarsz látni a mozivásznon, vagy akár csak egy konyhát, ami éppen használatban van, akkor a majdnem mind nézhetetlen kategóriába eső romantikus, amerikai, "női" filmek közül kell válogatnod. Vagy esetleg, valami olyasmi is szóba jöhet, ahol az önmagát évtizedek óta kizsigerelő, nagyvárosi, jómódú főhős egyszeriben csak rádöbben az élet igazi értelmére, és újra felfedezi magának a főzés és evés örömét.

Enni és főzni, csakúgy, mint a való életben, a filmekben is elfelejtettünk. Korábban, a hősöknek és nekünk is volt időnk vásárolni, főzni és enni. Való igaz, közben feladataink mérhetetlen módon kibővültek, annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindent gépesítettünk magunk körül és csak gombokat nyomkodnunk. Valahogy mégis úgy alakult, hogy már főzni sincs időnk. A hősöknek ugyan nem gombokat kell nyomkodniuk, hanem általában az egész világ megmentése a feladatuk, hiszen azt minden esetben a megtestesült gonosz fenyegeti, akik egyre gonoszabbak, nagyobbak és veszélyesebbek, évről évre, filmről filmre. 

Az emberiségnek az a fixa ideája, hogy ki akarják nyírni, el akarják tűntetni, ki akarják írtani. A lényeg a megsemmisítés, és a hős, aki megment minket. Nem filozófiai elmélkedésre szántam magam ez alkalommal, de érdekes kontradikció, hogy miközben az emberiség (még, ha csak a filmekben is) valami külső támadástól retteg, közben önmagát és környezetét lassan, de szisztematikusan önmaga építi le.

Visszatérve a hősök tányérjához. A főzés ma opcionális, a hobby- kategóriába tartozik. Régen pedig muszáj volt. Akhilleusz és Odüsszeusz nem csak, hogy ettek, de még főztek is! Akhilleusz például saját kezével készítette el Periklész halotti torára az ünnepi ételeket. A régmúlt hősei áldoztak is az isteneiknek, akiktől nem csak erejüket, de ételeiket is eredeztették. A legnagyobb megbecsülésnek a gabona, az olívaolaj és a bor örvendett. Az isteneknek kizárólag a háziasított állatok húsát lehetett felkínálni. A görög istenség nem evett húst, és valószínűleg éppen ezért vágyódtak annyira a hús illatára. Az emberek nem áldoztak állatokat , hanem csak a hús köré tekert zsírrétegeket vetették a tűzbe, hogy az istenség élvezkedhessék a sült hús és zsír aromáiban.

 És hogy mit ettek pontosak a hősök az ókorban? Leginkább húst, egy kis kenyérrel és természetesen borral. Homérosz leírása alapján az is kiderül, hogy rengeteg féle gyümölcs és zöldség járt a társadalmi létra tetején helyet foglalóknak, így a hősöknek is. Ha többet szeretnénk megtudni a régi hősök étkezési szokásairól, akkor olvassuk Platón lakomáját és Athénaiosz históriáit.